Rákóczi élete nyomában

Képzeletbeli utunk első állomása Borsi ahol II. Rákóczi Ferenc született 1676-ban. Ez a település a mai Szlovákia területén található. A legfontosabb látnivalók közé tartozik a Rákóczi-kastély és az ahhoz kapcsolódó múzeum, a Rákóczi-emlékmű.

Következő fontos állomásunk Munkács. Azért fontos megemlíteni, mert mikor Rákóczi három hónapos volt, anyjával és testvérével Munkácsra költözött és egészen 1677-ig éltek ott. Több várban is lakott, de nagyanyja halála után véglegesen Munkács várába költöztek, ami felé Rákóczi egész életén át meg őrizte szeretetét. Anyja, Zrínyi Ilona, a Munkácsi vár ostroma alatt (1685-1687) hősiesen védte a várat.

Rákóczi a magyarok elnyomott helyzete miatt szervezkedett, amiben lebukott, emiatt pedig börtönbe zárták. 1701 november 7-én hosszas szervezkedés után, megszerezte a cellája kulcsát, majd sikeresen megszökött. A Bécsi udvar megtorolta Rákóczi megszöktetését, a vár parancsnokát, Gottfried Lehmant lefejezték és felnégyelték. Rákócziért elkövetett áldozatáról a sirfelirata is megemlékszik.

Képzeletbeli utazásunk következő állomása Varsó. Ez fontos hely Rákóczi életében, mivel éveket töltött itt a börtönből való kiszabadulása után. A lengyel herceg neje, Rákóczi rokona, Elzbieta segített elbújtatásában. Levelezésük kapcsolatuk nem csak diplomáciai, de romantikus aspektusairól is tanúskodik. Elzbieta módos asszony volt, több franciabarát kör támogatója, ami Rákóczinak, aki a francia király kegyét kereste kiemelkedően fontos volt. A közeli viszony később is megmaradt, a lengyel trón megüresedése után a hercegnő a rendek számára Rákóczit ajánlotta. A szabadságharc bukása után Varsó volt Rákóczi száműzetésének egyik első állomása.

Következő helyszínünk Brezán (Brezna). 1703. május 6-án Esze Tamás (a felkelő parasztok vezére) a Breznai várban találkozott az itt bujdosó II. Rákóczi Ferenccel és gróf Bercsényi Miklóssal. Ezután a kuruc vezetők, Rákóczi és Bercsényi innen adták ki a Breznai kiáltványt, melyben hadba hívtak "nemest és nemtelent" is; a pátens keltezése 1703. május 12. A pátensnek három példánya maradt fenn Bercsényi kézírásában, melyeket Thaly Kálmán fedezett fel.

Gyulafehérvár fontos helyszíne volt az erdélyi fejedelemség történetének, amelyhez Rákóczi családja is szorosan kötődött. Már a 17. században a város az erdélyi magyar fejedelemség központja volt. Itt jelentek meg a függetlenségi törekvések is, amelyeket Rákóczi Ferenc a 18. század elején képviselt. Az erdélyi rendek rendszeresen üléseztek Gyulafehérváron, például az 1704-es országgyűlésen, amelyen Rákóczi fejedelemségét elismerték és függetlenségi szándékait támogatták. Gyulafehérvár volt Rákóczi Ferenc egyik fontos székhelye és politikai központja, ahol a kuruc vezetők és az erdélyi szövetségesek gyakran találkoztak, hogy egyeztessék a szabadságharc stratégiáját. Itt választották fejedelemmé Rákóczit.

Ónod kiemelkedő szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc életében, különösen a Rákóczi-szabadságharc idején. 1707-ben itt tartották meg az ónodi országgyűlést, amin kihirdették a Habsburg ház trónfosztását, és ezzel az egyik legfontosabb mérföldkő volt a szabadságharc történetében. Az országgyűlés során Rákóczi Ferencet megválasztották a magyar nemzet vezérévé, és kijelölték a szabadságharc irányvonalát. Ónod így nemcsak helyszíne volt a történéseknek, hanem a szabadságharc politikai alapjait is megvetette.

Utazásunk következő érintett pontja Sárospatak, ahol II. Rákóczi Ferenc 1708-ban összehívta az országgyűlést a hadsereg megerősítésének érdekében. A tanács a Vörös-torony Öregpalotájában gyűlt össze. Ez a gyűlés volt a szabadságharc legutolsó, illetve egyik legjelentősebb gyűlése. Itt tette meg II. Rákóczi Ferenc híres javaslatát a katonaállítás sikerének érdekében: Bárki, aki a jobbágyok közül fegyvert fog és áldozatot hoz a hazáért, az szabaduljon fel a földesúri joghatóság alól, ezeket a katonákat letelepítik és megkapják a hajdúvárosok kiváltságait.

Utazásunk vége fele járunk, ezúttal Rodostóra érkezünk. A településen található egy II. Rákóczi Ferenc Múzeum és szobor. Rákóczit ide vonult száműzetésbe a szabadságharc után. Rodostón élt a fejedelem több hűséges társával. például Bercsényi Miklóssal, Esterhézy Antallal, Csáky Mihállyal és Mikes Kelemennel. Ez a társaság együtt élt, dolgozott, és tartotta fenn a magyar ügyeket, kultúrát, hagyományokat az emigrációban. 1735-ben itt hajtotta örök nyugalomra a fejét.

A város az 1703 és 1711 közötti szabadságharc egyik fontos központja volt, Rákóczi többször is megfordult itt. A lakosság 1704 őszén a fejedelem pártjára állt, cserében új falakat és bástyákat emeltek. Ez hozzájárult egy későbbi -- Rabutin császári hadvezér által vezetett -- ostrom sikeres visszaveréséhez is. Kassa ad otthont Rákóczi és társai hamvainak is, amelyeket 1906. október 29-én temettek újra a Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában. A Rodostóról hazahozott „ereklyék" a város büszkeségének számítanak.