🏰 Rákóczi élete nyomában

Szlovákiában található. A községben 1119 lakos él. Rákóczi Ferenc életében fontos szerepet töltött be, mivel itt jött világra 1676 március 27-én. Élete során reménykedett, hogy ide visszatérhet, de végül azonban ez nem valósult meg. A Rákóczi várkastély a Rákóczi-család birtokában volt. Napjainkban a Rákóczi várkastély múzeumként és emlékhelyként funkcionál.

A mai Ukrajnában, a Latorca partján fekszik, és kiemelt szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc életében. Apja halála után Rákóczi anyjával, Zrínyi Ilonával költözött a várba, amelyet 1685–1688 között hősiesen védelmeztek a Habsburgok ellen. Ezek az élmények mély nyomot hagytak a fiatal Rákócziban, és megalapozták szabadságszeretetét.

A Rákóczi-szabadságharc idején a vár stratégiai jelentősége miatt a kurucok igyekeztek visszafoglalni, de az császári kézen maradt. Munkács mégis a magyar függetlenségi törekvések és a nemzeti ellenállás szimbólumává vált.

A mai Magyarországon, a Bodrog folyó partján fekszik. Sokan csak „Bodrog-parti Athénként” emlegetik, mert régóta fontos szerepet játszik a magyar kultúrában. II. Rákóczi Ferenc itt töltötte gyermekkorát a híres Rákóczi-várban 1681 és 1688 között. Később, a szabadságharc idején többször is visszatért, és innen irányította a kurucokat. 1708. november 28-án a várban tartották a sárospataki országgyűlést, amely a szabadságharc utolsó, de egyik legjelentősebb gyűlése volt. A város Református Kollégiuma szintén kiemelkedő jelentőségű, régóta fontos oktatási és kulturális központ.

Utazásunk negyedik helyszíne Bécsújhely, ahol II. Rákóczi Ferencet 1701 áprilisában bebörtönözték, mivel titkos levelezésbe kezdett XIV. Lajossal. Azonban felesége és Gottfried Lehamann kapitány segítségével 6 hónap után szabadult. Lehmann kapitány hősiesen áldozta fel önmagát, ugyanis dragonyosruháját Rákóczinak adta, amiben Rákóczi meg tudott szökni a toronyból. Lehmann kapitányt ezért kivégezték. Ezek után 1701 novemberében Rákóczi Varsóba menekült, ahonnan később szabadságharcát készítette elő. A torony, ahol raboskodott ma is őrzi az emlékét a városban.

Brezán II. Rákóczi Ferenc életében fontos szerepet betöltő város, amely Ukrajnában, a Ternopili területen található. 1703 tavaszán II. Rákóczi Ferenc Brezán várában talált menedéket, miután a Habsburgok elleni összeesküvésben való részvétel miatt veszélybe került. Itt keresték fel a tiszaháti felkelők, akik vezetőt akartak maguknak a kibontakozó mozgalom élére. Rákóczi felismerte a lehetőséget a nemzeti függetlenség kivívására, ezért vállalta a felkelés irányítását. Ennek nyomán született meg 1703. május 6-án a Brezáni kiáltvány, amely a Rákóczi-szabadságharc hivatalos kezdetét jelentette.

Kassa városa kiemelkedő szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc életében és a kuruc szabadságharc történetében.

1704-ben elfoglalták a kurucok, utána kuruc központként működött az 1710-es visszafoglalásáig, mert Buda végig császári kézen volt. Miután meghalt Rodostóban, a földi maradványait a Kassai Szent Erzsébet-dómban helyezték végső nyughelyére.

A város politikai és katonai központként is szolgált a szabadságharc idején. Rákóczi Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában nyugszik, ahol 1906-ban ünnepélyesen újra temették. A város kulturális öröksége szorosan összefonódik a fejedelem nevével, és fontos szerepet játszik a nemzeti emlékezetben. Kassa tehát nem csupán egy történelmi helyszín, hanem a Rákóczi-kultusz egyik központja is.

Ónod, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekvő település, amely II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának egyik fontos helyszíne volt. II. Rákóczi Ferenc teljhatalmat kapott az 1705. évi szécsényi országgyűlésen, ahol a magyarországi szövetséges rendek vezérlő fejedelmükké választották. Ebben a hatalmas munkában fontos mérföldkő volt az ónodi országgyűlés, amelyet a történetírás a szabadságharc legfontosabb országgyűlésének tart.

A gyűlést 1707. május 1-re hívta össze II. Rákóczi Ferenc, de az árvizek miatt az országgyűlés helyszíne végül nem Ónódon volt, hanem a mellette lévő körömi mezőn. Az országgyűlésen a rendek meghozták a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló híres határozatot, amelyben kimondták, hogy a Habsburgok örökre elvesztik jogaikat a magyar trónra. Emellett döntöttek a hadsereg újjászervezéséről és a hadiadók szigorúbb beszedéséről is, hogy biztosítani tudják a szabadságharc további folytatását.

Gyulafehérvár Románia egyik fontos jelentőségű városa II. Rákóczi Ferenc szempontjából, hiszen itt gyülekezett 1704-ben az erdélyi rendekkel, ahol megerősítették a szövetséget, és fejedelemmé választották. Az egyhangú választás eredményeképp ő lett az utolsó, aki az erdélyi fejedelmi címet viselhette, bár a török uralom nem fogadta el fejedelemként.

Számos látványosság és emlékhely található itt, mint például maga a vár, Rákóczi fejedelemmé választásának színhelye melynek jellegzetes csillagalakja műholdfelvételről könnyen megismerhető. Ez a város ad otthont még a Szent Mihály Székesegyháznak, ahol több erdélyi fejedelem, mint például Bethlen Gábor és I. Rákóczi György végső nyughelye is megtalálható.

Varsóban jártunk, ahol II. Rákóczi Ferenc 1712-ben keresett támogatást a Habsburgok elleni harc folytatásához. A szabadságharc 1711-es bukása után nem fogadta el a szatmári béke feltételeit, és a lengyel főurakhoz fordult segítségért. Bár sokan rokonszenveztek vele, a megosztott lengyel politikai helyzet miatt komoly katonai támogatást nem kapott.

Varsóban diplomáciai kapcsolatokat épített, és szövetségeseket keresett — többek között Franciaország és Oroszország felé. 1712 és 1715 között többször visszatért Lengyelországba, főként Varsóba.

Utazásunk következő állomása Rodostó, a Márvány-tenger partján fekvő török város, ahol II. Rákóczi Ferenc 1720 és 1735 között élt száműzetésben. A szultán Rodostóban tengerparti házakat biztosított Rákóczinak és kíséretének, kertekkel és legelőkkel. A magyar bujdosók külön negyedben éltek, 23 házban, janicsár testőrséggel védve.

Rákóczi itt írta meg emlékiratait, vallásos és politikai műveit, miközben levelezett európai udvarokkal. Mikes Kelemen elkísérte a fejedelmet a száműzetésében és megírta a Törökországi leveleket, amikben összefoglalta a bujdosó magyarok életét. A rodostói Rákóczi-ház ma emlékmúzeumként működik, amelyet felújítottak.